|
Orbán Béla: Törd meg a kenyeret!
Elhangzott a SÓFÁR Messiáshívő közösség istentiszteletén Peszách 2. napján 2012.04.08.
Ünnep végén vagyunk, illetve elvileg nem vagyunk a végén, mert ma van a Feltámadásnak az örömünnepe a különböző keresztény templomokban, az ő dolguk mit csinálnak, nekünk viszont jelen pillanatban enni kell adni és tovább kell lépnünk, méghozzá más formában. Igazából a húsvéti történetnek a befejezése az, ami most előttem van, de nem is a húsvéti történet, hanem a folytatás a kérdés. Valahogy, amikor történik valami, egy nagy ünnep és történik valami nagy esemény, engem mindig az érdekel, hogy mi lesz ebből, mi a folytatás. Amikor valaki megszületik, újjászületik, akkor mindig az a kérdésem, mi lesz ebből. Igazából, ha az ember zsidó és az ember igazán Isten népéhez tartozik, akkor nem az a kérdés, hogy mi történt és megállunk, hanem az a kérdés, hogyan tovább. És ez sokszor nagyon fájdalmas. Fájdalmas, mert a történések megnyilvánulnak, van döntés és sokszor visszafelé megy valaki. Van döntés, van akit sokkol a történet, valakit előre visz, van akit a hitében megtart. Akár egy ilyen alkalmon, ahol együtt voltunk, ennek is több irányú a következménye. Minden emberben más, remélhetőleg azért itt is az arányok olyanok, mint ami Lukácsnak a végében, olvasom majd. Az Emmausi úton a két tanítvány mendegél. Megfelelő keserűséggel, megfelelő – nem is tudom – besavanyodással, - mondjuk így – megy, hogy ennyi volt, ennyi volt. Megfelelő csalódottság érezhető az ő életükben, az életútjukról, de mondhatnám is a 24,13-tól. „És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus”. Ketten mennek és utána hallgathatjuk, ami számunkra nagyon fontos, 17. verstől olvasom: „Monda pedig nékik: micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És miért vagytok szomorú ábrázattal? Felele pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: Amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre és megfeszíték őt.” Nem akarok kellemetlen szavakat mondani, de most a templomokból így mennek el az emberek. Tömegével. Itt arról van szó, Kleofás van, aki nevének jelentése: az Atya dicsősége. Az Atya dicsősége Húsvéttól távozik, hatvan futamatnyi távolságra megy tovább. Idáig megvolt, harangoztak, Rómába mentek, mindenféle passiók és egyebek. Az Atya dicsősége kezd elmenni. Holnapi naptól, Húsvét hétfőtől szépen elkezd menni távolra. És miért megy el? Azért, mert bennünk is, ennek a pár órának, amit itt töltöttünk, ugyanígy el tud menni a tartalma, az üzenete és ugyanúgy el tud menni egy újjászületésnek, egy bemerítkezésnek, egy alkalomnak, bárminek az ereje, a folytatása, ugyanígy kezd lecsengeni, legyengülni, mert amit ő kimondott, Kleofás, hogy nagy próféta volt, nagy ember volt. Jézus volt. Na, itt van egy probléma. A templomokban arról beszélnek, arról a nagyról, aki próféta volt, tanító volt, aki Jézus volt. Arról beszéltek. És sok esetben nem vesszük észre, mi is őróla beszélünk, arról a nagy emberről, Jézusról, akit elfogadunk így-úgy, amúgy, csak kimaradt valaki, Krisztus. És a Húsvéttól az áldozat utáni állapot ugyanaz, hogy egyre távolodunk. Beszéltünk szabadulásról, beszéltünk problémákról, beszéltünk módszerekről, de jó az Úr, de jó ez, de jó az, csak Őróla nem beszéltünk és Kleofás, Isten dicsősége távozik, megy. Távolodik hatvan futamnyira Emmausba. Nem lenne ez gond, de mert ez az idő még megmenekülésnek a lehetősége, meg a figyelmeztetésnek az ideje is. Ha te itt ebben a pár órában arról beszéltél, hogy mi történt Egyiptomtól egészen a keresztfáig, ez nagyon szép és nagyon jó, csak kevés. Nagyon szép és nagyon jó beszélni szabadulásról, bűnbánatról, bűnbocsánatról, ígéretekről, próféciákról, mindenről, nagyon szép dolog. Csak kevés. Nem vagyok maximalista, de szemmel látható, itt az Emmausi tanítványoknál pont ez történt. Beszéltünk Jézusról, akit felismerünk, hogyne, minden vallásos ember felismeri, hát keresztény vagyok, csak nem vagyok krisztusi. Keresztény vagyok, de nem vagyok krisztusi, és itt ez a szó itt csúcsosodik ki, hogy a két tanítvány távolodik, és közülünk is megvan ez a lehetőség, csalódottan megyek el, hallottam róla, tudok róla, sajnálom, mit tudom én, miket nem csinálok, csak egy lépést nem tettem meg: találkozni Vele, a Feltámadottal. A Feltámadottal, Isten ígérete az „elvégeztetett”-ben ott folytatódik, élő módon, hogy feltámadott. Nem halt meg, feltámadott. Értsük ezt meg, hogy nem halt meg és feltámadott, mert Isten ígérete nem halt meg. És ebben a pillanatban, amikor így elindulunk több irányba, tudjuk-e, hogy nem halt meg, és tudjuk meg, hogy mindaz, ami történt, mindezekben az órákban, napokban, Róla kellett volna szólni, nemcsak a bajainkról, nemcsak a sebeinkről, hanem a folytatásról, hogy az Ő uralma örök és végtelen, mert Ő kapott minden hatalmat. Ez a kérdés: hogy megyek tovább. Csalódottan lóg az orrom, jó volt, szép volt, de elég volt. Jó volt, kész volt, de holnap azért csak jönnek a számláim, meg mit tudom én. Jó volt, szép volt, de hát megyek vissza ugyanabba a mocsárba, ahonnét jöttem, távolodok, és távolodok Krisztustól. Távolodok Jeshua HaMassiáhtól, mert csak Jézust ismerek. Csak Szabadítót ismerek, de uralmat nem. Csak prófétát ismerek, ígéretet, de nem vagyok Neki engedelmes, hogy abban részt is vehessek. Csak a törvényt ismerem, de nem vagyok engedelmes a törvényre, illetve a kegyelem által a többi folytatásra.
Melyik rész vagyok, az Emmausi, vagy az a tizenegy, akivel később találkozunk, közösen. Mert visszafordulnak és irány Jeruzsálem, mert maradt tizenegy. Maradt tizenegy, akik ott vártak. Ez egy másik ember kategória, a várakozás. A várakozás, és ennél a várakozásnál egy kicsit megállok. Miért kellett a tizenegynek várakozni? Azért, mert ketten másik irányba mennek. Tudod, milyen nagy dolog ez? Tudod, milyen nagy dolog, hogy van tizenegy, hogy aki nem tud előre menni, nem tudja csinálni azt, amit kellene tennie, mert ketten, úgy ahogy van, nem azt látták, mint én teveled. Nem léptek még bele az engedelmességbe, nem ismerik még Krisztust, csak Jézust. Ezért kell várni a tizenegynek, ezért is természetesen.
És amikor odaérkeznek, elhangzik a Mester szájából, 28. verstől: „Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala, és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon. És lőn, mikor leült velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszervén, nékik adá. És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt, de ő eltűnt előlük.” Az első szakasz természetesen nem Jeruzsálem még, hanem itt, amikor megnyilatkozik a szemük. Sokan vannak, és sokan így élik a vallásos életüket. Megnyilatkozik a szemük, megnyilatkozik a szemük, de hogyan nyilatkozik meg a szemük? Megtörte a kenyeret. És itt nemcsak az Úrvacsorának a jelképe az a megtört kenyér. Hanem közösségbe lenni Jézussal nem más, mint megismerni Krisztust. Ezt a mondatot százszor felírnám, mint egy aranymondást. Közösségbe lenni Jézussal, megismerni Krisztust, aki megtöri a kenyeret. A megtört kenyeret, Önmagát adja igazából. És ekkor nyílik meg a szemed. Beszélni a Szabadítóról, ismerni a történetet, csalódva továbbmenni, hogy nem az enyém lényegében, annak mégis van egy kegyelmi oldala, amikor Isten azt mondja: nem engedlek továbbmenni. Nem erőszakollak, de meg fogsz ismerni. Számomra egy ilyen csendes napok, vagy csendes órák után, ez az örömöm megvan. Lehet, hogy savanyúan mész el, lehet, hogy vallásos szinten kezdesz visszafele konyulni, meg fog találni. Meg fog találni és meg fogja törni neked a kenyeret. Ez az első féle formában, ez lehet egy fájdalommal, hogy megtöröm a kenyeret, és adok lehetőséget. Megtöröm a kenyeret, hogy közösségbe kerüljél velem, megmutatom, hogy ismerj meg engem, megérted azt, hogy miért haltam meg érted, és így tovább. Megtöröm a kenyeret veled, én töröm meg a kenyeret. És itt a két ember az ismeretlent hívta be, és teljesen természetes volt nekik, hogy ő töri meg a kenyeret. Ugye milyen érdekes? Nem ismerem az ismerősömet. Nem ismerem a tisztét és a helyét, mégis az első helyet, a kenyér megtörésének a tisztét odaadom neki. Tudod, hogy be vagy kerítve, tudod, hogy be vagy kerítve, én nevetek. Mert most savanyú leszel, kezd lehanyatlani a lendületed, és meg fogja törni a kenyeret és te mondod, hogy törd meg a kenyeret. Lehet, hogy fájdalmas lesz, de a kenyértörés meg fog történni. Természetesen ma ott van a szabad akarat döntése, elfogadod-e és megengeded-e a törést. Mivel lehet a kenyértörést megakadályozni? Azt hogy én töröm meg a kenyeret például. Hamis áldozatokkal, hamis elegettevéssel, igen, jó keresztény vagyok, és egyebek. Egyéb szinten. A hamis vallásos módszerekkel meg lehet törni a kenyeret énnekem. Uram, jöttem hozzád, szükségem van. Nem, Ő azt mondja, Én jöttem hozzád, hogy teneked legyen szükséged. Meg fog fordulni a gondolkodásod és akkor fogod megérteni, hogy nem neked kell eleget tenni, hanem Ő tett már eleget Isten akaratának. Meg fogod érteni, fordítva működik minden. Nem nekem kell jó kislánynak lenni, hanem nekem kell engedelmesnek lenni, mert Ő engedelmes volt. Megfordul minden, ez a fordulópont, megtörte a kenyeret. Nem tudod, mit cselekszel és örülj neki, hogy nem tudod, mit fogsz cselekedni. Nem tudod, hogy honnét jön majd az az akarat, hogy törd meg nekem a kenyeret. Nem tudod, hogy honnét fog előjönni a bűnbánat és honnét jön a szükségesség érzete, hogy Ő törje meg a kenyeret. Mikor jön el az a pillanat, hogy én nem tudok továbbmenni, mert én hiába akarok tenni akármit, eleget. Bármi áldozatot bemutatni kenyértörésekkel, százhúsz Úrvacsora után sem történik semmi, hanem most Te törd meg. Most Te. Te törd meg, akár a pálcát is fölöttem és mondhatnám így tovább.
Amikor itt ez a két ember elismeri, utána jön a folytatás, hogy ők beindulnak egy szolgálatba. És ezen szokott az ember sokszor mosolyogni, ez a két ember elmegy Jeruzsálembe és bizonyságot tesz a Feltámadottról, akik ráadásul már tudják, előbb tudták. Szinte egy gyerekes lendület jön elő, mikor a kiskölyök felismeri a világ nagy dolgai közül, és elmagyarázza nekem, hogy folyik a víz, meg ilyesmiket. De nagyon egyszerű dolgokat felfedez és örömmel jön, és elmagyarázza nekem, aki már régebben tudom kicsivel. És ez mosolyogtató, igazából ez az első bizonyság, amiről azt mutatja, hogy megismerte. Ez a bizonyságnak az első foka, amikor valaki jön, és azt mondja, feltámadott. Ez a Húsvétnak a beteljesedése személyesen. Feltámadott. A Feltámadott töri meg a kenyeret és nem te a kenyeret a Feltámadottnak, akit úgy is tudod, hogy nem is támadt fel, csak valakinek. A bűnbánatod kevés, a megtört kenyér részéről, az a csúcsosodás, a befejezése a dolgoknak. És ez a két ember visszamegy és bizonyságot tesz arról, amit mindenki tud. Mindenki tudhat és mindenki tud. És amikor elkezdett beszélni, Jézus megállt közöttük és monda nékik: Békesség néktek. Békesség néktek. Ez a köszönés keresztény szinten automatizmussá vált. Békesség, békesség. Egészen mást értünk ezalatt, azt értjük alatta, hogy ne bántsuk egymást gyerekek. Ezt értjük. Nagyon jó, elvagyunk egy szigeten, ahol a keresztények nem ütik egymást. Békesség. Jöttem, nem akarlak bántani, és így tovább. Miközben egész másról szól a „Békesség néktek”. Legyen békesség Isten és teközötted, mert megtörtént. Mert megtörtént a keresztfa áldozatával, ember és Isten közötti békesség. És most a visszaigazolás egy köszönéssel szól: Békesség néktek. Én úgy gondolom, ennek a húsvéti üzenetnek megint a másik nagyon jelentős bizonysága, és üzenete lehet. Van-e békességed? Olyan sokszor megkérdezzük. A békességet összekeverjük az önelégültséggel, és minden mással. De van-e békességed? Amit oly sokszor elmondunk, „ma slomcha?”. A zsidók egymás között így köszönnek, hogy milyen a te békéd. És ez mögött mindig ott van, milyen a te békéd Istennel. És a Húsvétnak az első köszöntése, a találkozás első köszönése: legyen békességed neked Istennel. Légy Istennel békességben. Én azt hiszem, ennél nagyobb ajándékot nem kaphatunk Húsvétra. Van, lehet és legyen. Nekünk ugyanezt kell mindig is mondani, ez lehet az első prédikációnk bárki felé. Ez a köszöntés, legyen békességed Istennel. Abban a helyzetben, amiben vagy, abban a helyzetben, amit Ő ad. Abban az állapotban, amiben vagy, mert nem tudod, miért vagy abban a helyzetben. Miért van a tizenegy most ott elbarikádozva szinte Jeruzsálemben. A bizonytalanságban, a látható semmiben miért van. Legyen békességed. Ahogy mondtam itt többször viccesen, nyugi, nyugi. Isten az idő Ura. Legyen békességed, ez nem passzivitásra vezető, az idő Ura Isten, nem te. Az akarat közlése az Ő időpontjába van, de ez ne lassítson le és ne tegyen engedetlenségbe. Mert, amikor Isten látja, hogy szomorú vagy, amikor látja a te helyzetedet, akkor azt mondja: békesség. Legyen békesség. Ebben a helyzetben legyen békesség, de várd a választ is, hogy miért kell békességben lenned.
És ebben a helyzetben utána folytatódik a válasz a 44. verstől: „És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat.” Bizony a tizenegy, aki Vele volt, még most sem értette egészen, hogy mi történt. Emlékeztetni kell. Emlékeztetni, hogy eléjük élte a próféciákat, eléjük élte Isten törvényét, ami a Mózes törvényében van. Eléjük élte azokat a próféciákat, hiszen a zsoltárok nagy része profetikus. A próféciákat, ami a zsoltárokban van. Eléjük élte, ami a zsoltárokban, liturgiai – csúnyán mondom – istentiszteletnek a részei. Elébe élte a bűnbánatot, az istentisztelet rendjét, a törvényt, mindent komplexen adott Isten nekünk Őáltala. Azért, hogy legyen Istennel békénk, ezt hozzáteszem azonnal, azért a salomért. De a magyarázat is ott van, azért kellett mindennek beteljesednie, ami most beteljesedett, ami keresztény néven Húsvétkor megy, sonkaevő ünnepként. Pontosan be kellett teljesedni. Mert itt nem az volt a lényeg, a korona, a kereszt és stb. Itt van megint összesítve, hogy Isten Igéje váljék valósággá. Isten Igéje, úgy ahogy Timóteusnak adott üzenetében Pálnak is benne van adva, rakva. A teljes Írás alkalmas mindenre. A teljes Írás, teljes tett lett. Golgotai váltságmű. A teljes Írás pedig úgy szól, ami Mózesnek meg lett adva, a törvény, a prófétáknál és a zsoltárokban. Mózes, próféták, zsoltárok. Ennek kellett megtörténnie. Amikor itt láttok több doboz könyvet, Tanach-nak hívják, ebben pontosan azok vannak benne. Pontosan ezt kapta vissza a magyar zsidóság is, héber és magyar nyelven, ott van. De van egy kérdésem. Teneked, akinek a kezedben van, tudod-e, hogy Mózes öt könyve, a zsoltárok, a próféciák neked szólnak. Nem én mondom. Ezek azért történtek, hogy ami ott van, legyen valóság. Te soha nem fogod megérteni Húsvétnak az üzenetét, mindenfélét celebrálsz és mindenfélén részt veszel, ha nem érted meg ezeket a szavakat. Ha nem érted meg a Mesternek a kijelentett szavát, és ezt megismételem: „Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.” Sokan a szememre vetik, és minket is megítélnek ebben, miért beszélünk mi mindig a Mózes öt könyvéről. Hát kérdezzétek meg a Mestert! Miért beszélünk mi a próféciákról? Hát kérdezzétek meg Őt! És miért beszélünk a zsoltárokról is? Kérdezzétek meg, hogy miért van hálaadás, bűnbánati és egyéb zsoltárok? Miért van? És Messiási zsoltár miért van? Értsük meg, maga a Mester mondja ki a summáját, ezért. Nem azért, hogy Pál szavai teljesedjenek. Nem azért, hanem ezek által legyen örömhír. Ezek után folytathassa örömhírrel, hogy a Tanach, maga Mózes, zsoltárok, próféciák beteljesedtek ott a Golgotán és van folytatás. Nem védőbeszédet mondok, hanem tényleg egyszerű lenne megérteni, ott van összesítve, mindazok meg vannak írva terólad, erről az egész világról, ott meg van írva és be fog teljesedni, a következő szakaszok is. Ne azt keressük, azokat a módszereket, amit Pál nevében előadnak egyházépítési, fegyházépítési módszerekként, nem is arról szólnak. Ne a módszereket, hanem, tényleg amit már sokszor mondtam is, mint a kisgyermek, miért történt mindez. És mint a gyerekeknek, úgy meséli a tizenegynek, plusz kettőnek, a két tanítványnak is, ugyanúgy mondja a Mester. Azért történt ez gyermekeim, hogy beteljesedjen Isten akarata, mely pedig írva vagyon. Nem akarom református, vagy akármilyen nyelvezettel folytatni. A Mózes öt könyvében, a zsoltárokban, ama 150-ben, és így tovább. Nem akarom mondani, de egyszerűen, mint a gyerekeknek kell mondanom. Ha akarod tudni az egész életed váltságát, az emberiség jövőjét és Krisztus Testének a jövőjét, tessék ezt tudomásul venni, hogy mindez ezért történt. Mindez. És ebből következően elmondhatom, hogy mind ezért történik, hogy aki kapta a Tanach-ot, aki kapta a törvényeket, akinek vannak bizonyságai, a zsoltárok és a próféciák. Bocsánat, de Istennek a szava mindig is érvényes és örök. Ezért állítja helyre a zsidóságot, hogy újra eléd tegye, hogy újra megértsd a Húsvétot, újra megértsd a golgotai keresztáldozatot. Ne onnét kezd a Bibliát, hogy testté lett az Ige, hanem volt előtte. Azután ez a Jánosé, amit tegnap is olvastam, az első pillanattól. Itt folyamatosság van. Az eldobott, elválasztott, a zsidóknak odalökött Ószövetségben ott van a lényeg. Miért veszíted el a kincset? Értsük meg, magának a Mesternek a szavát, ez azért történt, mert. Azért, mert kezdettől volt az Ige, kezdettől volt Isten akarata, kezdettől volt Isten szeretete minden emberhez, kezdettől volt kegyelem, kezdettől volt Isten uralma, csak mi voltunk egy kicsit máshol. Kezdettől.
És amikor ezt olvasom tovább, hogy mindez azért történt, és azért kellett szenvedni a Messiásnak és feltámadni a halálból, a 46. vers:„És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.” Mai nap is ez történik, újra kezdi Isten, a zsidósággal újra elindítja azt az evangelizációt, amit most kitaláltak más szellemiségek hatására. Itt arról szól megint az üzenet, Húsvétnak a kezdete a kinyílásnak a kezdete. Nem egy új kezdete, minden pogányok felé. És ez a felelőssége a választott népnek nagyon határozottan folyamatos, nagyon határozottan számon kérhető. Pogányok felé, minden pogányok felé ki kell nyitni. Természetesen itt van már az üdvbizonyosság kérdése, és az üdvtörténet kérdése is. Mert mikor zárul be ez? Nem a mi ügyünk, a feladat a miénk. Nem a módok és a kérdések idejét éljük, hanem a cselekedetek idejét. Azért, hogy mindenkinek tudjunk beszélni. Ne Jézusról, hanem Krisztusról. Ne az újszövetségi egyéb teológiáról, hanem a kezdetről, a Biblia első lapjairól. Isten akaratának a teljességét ismerve mindenki ismerje meg Istennek a teljességét, és ez a feladatunk. Nem az, hogy a módszerekre tanítsunk, hogy ilyen meg olyan kereszténynek kell lenni. Ezt a tanulságot valóban megkaphatjuk Jeshua HaMassia által is.
Azonban még egyre fel kell hívni a figyelmet, amikor itt van az ígéret, hogy menjetek fel Jeruzsálembe. Menjetek fel Jeruzsálembe és megkapjátok az ígéretet, 48-tól folytatom: „Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És ívé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” No, ez aztán egy abszolút félremagyarázott bibliai vers lehet. Semmiféle erőfelruházás nincsen, csak rajtatok van egy ruha. Egészen más ám azért, ha az erő rajtad van, és egészen más, amikor én vagyok a felhatalmazott. Bizonyára sokan ezt félremagyarázzák, itt a felruházás arról szól, hogy rátok száll, nem belőletek megy ki. Nem akarok belemenni egyéb karizmatikus történetekbe. Ennek az üzenetnek csak egyetlen egy szavát, két szavát mondom. Menjetek fel Jeruzsálembe. Amikor a Széder este arról szól, jövőre Jeruzsálemben, itt már jön egy felszólítás: menjetek fel Jeruzsálembe. Ez nem azt jelenti, hogy keresztény turisztikát létesítünk és minden ünnepre elég húzós áron elvisszük a keresztényeket, had örüljenek, hogy kiszedtem a zsebükből a pénzt. Nem a különböző sátoros ünnepek bizniszéről beszélek, hanem arról, ami ennek a szónak az üzenete. A szónak az az üzenete, menjetek fel Jeruzsálembe, a békék városába. Kettős, mert Jeruzsálemben két hegy van. Kettő hegy, egy a Templom hegye és a Sion hegye, a király lakhelye. Magyarul most annyit jelent, megismertétek ki Ő, megtudjátok miért történt ez, a következő lépés, ami a te életedben tudod, hogy miért történt az Ő keresztáldozata. Miért történt, hogy megismerd Őt nemcsak Jézusként, hanem Krisztusként, hogy menj fel Jeruzsálembe. Menj föl oda, ahol a Király lakik. Menj föl oda, ahol a Főpap szolgál. Magyarul tartózkodj Őelőtte. Jeruzsálemben, ahol Ő van. Jeshua HaMassia, aki a felkent Messiás Király, Jeshua HaMassia, aki a Főpap az Atya előtt. Menj Elé. Semmi dolgod nincs, nem kell beiratkozni bibliaiskolába. Nem kell itt a csatabárdot kivenni és mindenkinek nekimenni. Maradj nyugton. Menj föl. Van ígéreted, de értsd meg, az ígéret az Én akaratomban van, az Én időmben van, neked csak egy engedelmes parancsot ad ma is Isten, innét, amikor elmész, menj Elébe. Tartózkodj az Ő jelenlétében, ahol Ő Király, és ahol Ő Főpap. És ahol király, ott van alkotmány, ott van törvény, ott van ítélet, mindaz, amit egy király ad. De, ahol van a főpap, ott van áldozat, ima, hálaadás, bűnbánat, és egyéb. Éld azt az életet, amit úgy hívnak, hogy Krisztusé. Úgy hívnak, hogy Messiásé. Úgy hívnak, hogy imádkozó, Isten előtt levő, a Főpap előtt levő, de a Király uralma alatt levő élet. Hiába vársz te bármi változást, ha mész Emmaus felé, és nem fordulsz vissza. Hiába vársz valami változást, ha csak Jézust ismered, és nem ismered Krisztust. Semmi nem történik, mert Isten akarata, hogy Emmaus felé hajtasz most, és vissza fog téríteni a szeretetével és azt mondja, ismerj meg engem. És a többiek előtt egységesen ennek a világnak megmondja, hogy mindez azért történt, amit most Húsvétkor neveznek, hogy az egész világ tudja meg, hogy Isten ígérete Mózes első könyvének az első lapjától végig érvényes a mai napig és a jövőben is. Tudd meg Isten akaratát, és az akaratának a következő részét, ahol már neked önállóan, ahogy kezdtem, önállóan kell főznöd, önállóan kell élni. Nem azt mondta, hogy építsetek egy gyülekezetet Jeruzsálemben, hanem menj föl, személyesen te. Éld meg a hitedet a Főpap előtt, éld meg a Király előtt az engedelmességet, menj föl. Ott kapod a következőt.
Sokszor úgy állunk, hogy nem kapunk valamit Istentől. De nem biztos, hogy jó helyen vagy, Emmausban nem fogsz kapni semmit. Jézuskától nem fogsz kapni semmit. Bocsánat, hogy így mondom, de sokan Jézust abszolút bálványnak teszik, és ebben a pillanatban nem Jézus a Krisztus, hanem egy másik Jézust ünnepelnek, vallásos Jézust. És nem fogsz kapni semmit, menj oda Elé, megadta egy mondatban. Menjetek fel Jeruzsálembe. Menjetek fel a Király elé, menjetek fel a Főpap elé, és ez nem azt jelenti, hogy találkozzatok egymással, és csináljatok egy akármilyen konferenciát, hogy mit hogy kell csinálni. Nem kell konferencia, bizonyság az kell, de konferencia nem kell. Menj fel Jeruzsálembe, éld meg azt, hogy a Király előtt vagy, ezt csak alázattal és abszolút állampolgárként teheted, egyértelmű, különben be sem engednek. Éld meg, hogy az Övé vagy, aki egy templomba be se mehetnél, ha nem volnál a népé, légy a nép tagja, úgy, hogy egy Főpapunk és egy Királyunk van. Aki Húsvétkor lett azzá, hogy nemcsak pap volt, főpap volt, hanem az Atya előtt szolgáló Főpap. Az Atya előtt szolgáló egyetlen Főpap, Kohenita, aki nem más, mint az egyetlen hatalom, messiási Király képviselője és birtokosa egy személyben.
Menj föl Jeruzsálembe. Amikor Széder estét ezzel zárjuk, hogy jövőre Jeruzsálembe, akkor hadd mondjam azt, én ezt egy kicsit átfordítom. Most indulj el Őelé, most. Most, amikor elválunk az az egység és közösség van, hogy Előtte találkozunk. Ha fizikálisan, térben nem is, de Előtte találkozunk. Ez az egység. Ez, amikor a Főpap előtt, a Király előtt ott vagyunk. Nem is tudjuk, hogy ki hol, mert a magánügyem nekem kell rendezni. A Főpappal nekem kell találkozni, senki nem fog helyetted dönteni, helyetted lépni. A kérdés most, mielőtt elmész, tudod, hogy egyetlen egy út van Jeruzsálembe, tudod, hogy egyetlen egy lehetőség a Király és a Főpap. És ne húzd az időt, Emmausból el kell menni. Vissza kell fordulni. Isten dicsősége ne csökkenjen, hanem irány a dicsőség felé, az Ő dicsősége felé, hiszen Jeruzsálemben van a dicsőség. Az Ő dicsősége győzelem a halál fölött, a királyi uralom és a főpapi uralom ott van.
Merre tartasz, ez tőled függ. Vallásosan jó volt, szép volt, hát volt egy ilyen ünnep is. Szépen csökkennek a szombat utáni, szerda vagy akármilyen találkozás utáni idők, megy lefele. Aztán megint találkozunk, megint lefele. Lehet éldegélni így, csak sokat nem ér. Nem mész előre sohasem. Menj Őelé, mert Ő mondta, saját maga: menj föl Jeruzsálembe. És ezt meg kell értenünk, hogy Király és Főpap nélkül csak emmausi csavargók leszünk. Bocsánat, ez a két tanítvány tudott mindent, de nem értette. És ő akarja neked megmagyarázni, hogy te érted miről van szó. Lehet, hogy nagyon jó módszereket csinálsz, és tele vagy fájdalommal, húsvéti fájdalommal, nagypénteki fájdalommal, meg önsajnálattal, meg nyavalyával. Nem erről szól. Ezt történt, beteljesedett Isten akarata. Menj már, gyakorold. Van Főpap, van Király. Menj, gyakorold. Menj fel Jeruzsálembe.
Én ezzel semmi mást nem tudok mondani, csak egy iránytűt, amit kaptál, semmi mást, csak annyit tudok mondani, jó ez. Jó ez, annyit tudok mondani, hogy egy családban, egy házasságban, jó ez. Tudjátok nagyon érdekes, amikor kimondom egy házasságról és egy családról, hogy nem kell celebrálni, nem kell külön úrvacsorákat, meg egyebeket rendezni, hanem ott vagyunk. Nem tudom elmondani ennek az örömét, és ennek a szépségét. Állandóan Őelőtte lenni immáron hárman vagyunk. Állandóan Őelőtte lenni, nem kell programot csinálnom. Sokszor szégyenkezem is, hogy nálunk nincs ilyen celebráció, hogy leülünk és ünnepélyesen akármi. Nem, ott vagyunk az Ő jelenlétében. És igazából ezt kívánom mindenkinek, mindig legyél Jeruzsálemben. Nem időnként látogassál föl zarándok ünnepeken, hanem legyen minden nap ünnep. Maradj Jeruzsálemben.
Talán ezzel tudom befejezni: menj fel és maradj ott. És mi több, akkor el fogsz csodálkozni, találkozunk is. Így búcsúzom tőletek, hogy menj föl és maradj ott, és találkozunk, nem azért, mert én érkezem. Hitem szerint ott vagyok állandóan, és hitem szerint fogtok még jönni. Vannak csavargók, ellenkező irányba, vannak, akik nem akarnak, mert meredek a hegy, van, aki nem akar a Király elé menni, mert nagyon okos, nagyon erős, valaki fél. Sok variáció van. De az irány csak egy. Azonban, ha te tapasztaltad, te megláttad, úgy, mint a két emmausi, Isten úgyis találkozik veled. És te mondod, hogy törd meg, te fogod mondani, te fogod tudattalanul a helyére emelni Őt. Mert Ő így akarja, hogy megmutassa magát. És ez oly mindegy, hogy melyik nép, melyik tagja, az állapotról beszélek. A zsidóság is elfogadja Jézus Krisztust, prófétának, nagy rabbinak, egyébnek, és egyszer lesz, amikor azt mondja: Te törd meg a kenyeret. Nem tőlünk függ, mint miképpen ez a két emmausi tanítvány is, nem ő akarta, de mégis ő akarta. Isten szabadon teszi azt a lehetőséget, hogy rávezet arra, hogy kérd magadnak azt, amit nem is tudod, hogy mit kértél. Én ezt kívánom, hogy most induljon el bennetek egy olyan munka, amit Isten a megtéréshez és az újjászületéshez vezet el. És a befejezéshez is elvezet, hogy késztessen téged arra, hogy törd már meg Te a kenyeret. Nem én akarok eleget tenni, nem én akarok jó kisfiú lenni. Törd meg Te a kenyeret. Tied az illetékesség, a tisztség, törd meg, és én úgy, ahogy van, felhatalmazlak a kenyér megtörésére. Ő mondja meg kicsoda, nekem nem kell találgatnom, nem kell hívogatnom, majd egyszer megnyitja magát: itt vagyok. Legyen ez az utatok. Hadd kívánjak mindenkinek így jó utat fölfele, jó utat Jeruzsálembe.
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |